![[Valid Atom 1.0]](valid-atom.png "Validate my Atom 1.0 feed")
A Vámpírok bálja szereplőválogatásának egyik jellemzője az volt, hogy nem foglalkoztak senki előéletével. Csak a tehetség, és a pillanatnyi bemutatkozás számított, ami miatt a szakma nagy nevei felhúzták az orrukat. A darab elkészült, bemutatták, jó és rossz események egyaránt történtek körülötte, és mindenkiszámára egyértelművé vált, hogy a színházi életben is farkastörvények uralkodnak. A női főszer
eplőt, Sarah-t alakító Andrádi Zsanettel még a premier előtt beszélgettem.
Óriási dolog egy ilyen nagyszabású darabban játszani, de először is mesélj magadról! Mindig is színésznek készültél?
Amikor általános iskolás voltam, zongoráztam, és a zene innentől mindig jelen volt az életemben. Ezután ének-zene tagozatos gimnáziumba jártam, és persze volt olyan időszakom, amikor fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőlem, de bekerültem a Székesfehérvári Vörösmarty Színházba, és ott fertőződtem meg a színészettel. Gyerekszereplőket kerestek a Dzsungel könyvébe, a korhatár 15 év volt, de én 17 évesen még megfeleltem az elvárásoknak. 18 évesen aztán felvételiztem a Színművészetire, ahová nem vettem fel, viszont a Nemzeti Színi
akadémiára bekerültem, és ezt követően három évet Budapesten töltöttem. Ez az idő jól alakult, megtaláltak zenés darabok szerepeivel, olyan musicalekben játszottam, mint a Valahol Európában, és az Anna Karenina
Mindig is a zenés műfaj vonzott inkább? Szeretnél csak ezzel foglalkozni a jövőben?
2001-ben kerültem a Kecskeméti Katona József Színházhoz, ahol hat évadot töltöttem. Itt nagyon sok műfajban kipróbálhattam magam, játszottam prózában, operettben, vígjátékban, tragédiában, mesejátékban, úgy tudnám összefoglalni, hogy igen széles skálán mozognak az eddigi szerepeim: Káin és Ábel Arabellájától kezdve, a Csókos asszony Rica-Macáján át egészen Malackáig a Micimackóból. Úgy gondolom, nem jó csak egy területtel foglalkozni, és ha ezután csak énekelnék, nem biztos, hogy egy idő után meg lennék elégedve magammal. A színházat mindenestől szeretem, az összes műfajával együtt alkot kerek egészet számomra.
Már nagyon közel van a Vámpírok Bálja premierje, hogyan telnek a napjaid így a hajrában? Mennyire izgulsz?
Áprilisban költöztem fel Kecskemétről Budapestre, az ottani évadot sikerült úgy alakítani, hogy ne ütközzön a Vámpírokkal, azóta pedig szinte csak ezzel foglalkozom, a próbák kitöltik minden időmet. Nehéz volt újra megszokni a fővárosi életet, hiányoztak a barátaim, a kedvesem, de mostanra érzem úgy, hogy kezd körvonalazódni az itteni jövőm. Egyelőre annyi a dolgunk, hogy izgulni sincs időm, ugyanakkor a darab előrevetítése, az elvárások akkora terhet raknak az emberre, hogy muszáj megfelelni mindennek.
Mindenki kíváncsi arra milyen lehet egy Polanski produkcióban dolgozni, milyen különleges szituációk fakadnak ebből az alaphelyzetből?
Polanski a vezetőrendezője a Vámpírok Báljának, nélküle nem dönthettek a szereposztásról, a jelmezekről, a díszletekről. Viszont vele eddig még nem is találkoztunk személyesen. De rengeteg más nagy név is közreműködik: aki minket elsősorban minden szinten irányít, Cornelius Baltus, vele tolmács segítségével kommunikálunk. A koreográfusunk Dennis Callahan, és aki az egész hatalmas vállalkozást a kezében tartja, a producer, Simon Edit.
Milyen társaság jött össze a színészekből, hiszen nem vagytok egy állandó, összeszokott társulat, mennyire volt más ilyen formában együtt dolgozni?
Bevallom az elején tartottam tőle, hogy milyen társaság kerül össze, hiszen eddig olyan csapatban dolgoztam, ahol csak néha volt egy-egy új ember. De hamar megszerettem a mostani társulatot, nagyon helyesek, figyelünk egymásra, és igazi bajtársiasság jött létre köztünk. Azt gondolom mindhárom szereposztás kiváló, és a színészek félretettek minden mást az életükben, és most csak erre koncentrálnak hónapok óta. Ami más ebben a produkcióban az eddigi munkáimhoz
képest, hogy talán még sosem voltam ennyire fáradt, ugyanakkor ez a legrészletesebben kidolgozott és legprofibb alkotás, aminek részesévé válhattam.
A film 1967-ben készült, mai szemmel nézve is szórakoztató, de sok jelenet fárasztó, néha kissé bárgyú. Mennyiben lesz más a musical?
Abban lesz más, hogy most 2007-et írunk, a humoros, pikáns, helyes történet megmarad, de a tempó és a dramaturgia lényegesen más lesz. Teljes mértékben színpadra illővé alakították a jeleneteket, és szerintem minden korosztály számára megnézhető, hiszen nem lesznek benne olyan szörnyen ijesztő részek.
Sarah a vámpírgróffal elmegy a bálba. De mi a helyzet veled, mivel töltöd szabadidődet?
Ezek közül sajnos most egyikre sincs időm, ami a legnagyobb kikapcsolódást jelenti az életemben, ha a szerelmemmel lehetek, ha ő mellettem áll, és a támogatásáról biztosít. Amúgy nagyon szeretem a filmeket, ha tehetem moziba megyek, vagy otthon DVD-zünk, zenében igazából mindenevő vagyok, egyik különlegesség, amit kedvelek a country műfaj. Ami a könyveket illeti, most újra kezdtem olvasni a Harry Potter köteteket, de nagy kedvenceim Jane Austin regényei, és újabban Paolo Coelho művei is. (szerző: Tóth Tamara)
