Vámpírok bálja 2010-től Stuttgartban!

A musical 2010-ben Stuttgartba látogat. 2010 februárjától a Palladium Theatre ad otthont a Tanz der Vampire musicalnek

Ott jártam a bálon... - avagy találkozás Von Krolock gróffal

Ismét Budapesten báloznak a Vámpírok! - Megkezdődtek a 2009. évi előadások!

Cornelius Baltus rendező, Dennis Callahan koreográfus, Simon Edit producer, Póka Balázs művészeti vezető és Köteles Géza karmester vezetésével megtartott márciusi vérfrissítő szereplőválogatásra 497 fő jelentkezett, közülük 347 fő kapott lehetőséget a nemzetközi kreatív team előtti bemutatkozásra, akik a 87 táncos és 260 énekes közül választották ki azokat a szerencséseket, akik június 5-től boldogan csatlakoznak a Vámpírok bálja sikeres csapatához.

A Vámpír Csapat új tagjai: Sári Éva, Debreczeni Márta, Foki Veronika, Pásztor Ádám, Csórics Balázs, Csóka-Vasass Kinga, Várady Viktória, Nagy Csaba, Fekete Zoltán, Nagy Sarolta, Steindl Anita és Papp János, akik a PS Produkció kiváló fogorvosi team-je, Dr. Sárossi Benedek fogorvos és Antal Balázs fogtechnikus mester által készített vámpír protézisekben töltik az idei nyarat.

A már megszokott egyedülálló minőséget és sikert neves nemzetközi alkotógárda garantálja, amely a téli álmukból ébredő vámpírok társulatához újonnan csatlakozott fiatal művészekkel már elkezdték a munkát, hogy május végétől, a felújító próbákon már a teljes társulattal készülhessenek a fergetegesnek ígérkező nyári báli szezonra.

A júniusi előadások napi szereposztása már olvasható a produkció hivatalos honlapján, a www.vampirokbalja.com címen.

A júniusi előadások időpontjai a következők:
Június 5. (péntek) 19:00
Június 6. (szombat) 15:00 és 19:30
Június 7. (vasárnap) 19:30
Június 11. (csütörtök) 19:00
Június 12. (péntek) 19:00
Június 13. (szombat) 19:30
Június 14. (vasárnap) 15:00 és 19:30
Június 19. (péntek) 19:00
Június 20. (szombat) 15:00 és 19:30
Június 21. (vasárnap) 19:30
Június 26. (péntek) 19:00
Június 27. (szombat) 19:30
Június 28. (vasárnap) 15:00 és 19:30

Bot Gábor - A Vámpírok bálja musical új Krolockja!

A PS PRODUKCIÓ ismét színpadra állította szuper musicaljét a Vámpírok bálját. A Simon Edit producer vezette társulat erre az előadássorozatra átátalakult. Az egyik leglényegesebb változás az, hogy ezen a nyáron Von Krolock főszerepét Bot Gábor is eljátszhatja. Vele beszélgettünk a musical főpróbájának szünetében.

- Eddig is több fontos szereped volt a Vámpírok báljában Chagalként, a "Rémálom" szólistájaként és az Ensemble tagjaként, de most egy nagy előrelépés, hogy az abszolút főszerepet is megkaptad, Krolock gróf lettél.
- Igen, ez a harmadik szerepem a darabban. Tulajdonképpen az a nagy szerencsém, hogy kellettek új szereplők a produkcióba, és volt egy meghallgatás. Eredetileg nem erre a szerepre választottak ki, sőt, fel sem merült senkiben, hogy lehetnék Krolock gróf... a saját kútfejemből pattant ki, hogy elmegyek a meghallgatásra. Így sikerült.
- Ez a meghallgatás házon belül volt?
- Nem, ez egy nyílt meghallgatás volt, amire nekem is, mint a többieknek, jelentkeznem kellett. Sikerül a jelentkezésemmel nagy meglepetést okoznom mindenkinek, aztán Póka Balázs készített fel a megmérettetésre.
- Az imént megnéztem a szereposztást, van amikor Egyházi Géza a Krolock máskor pedig Te. Nincs benned valamiféle pici féltékenység amiért Ő már sztár ebben a szerepben?
- Nincs bennem irigység, azért nincs, mert először is a Gézával nagyon jóban vagyunk, másodszor pedig, tudomásul vettem, hogy ennek a darabnak, vagyis ennek a szerepnek az igazi, első szereposztásos megformálója Géza. Hozzászoktam már, hogy másodszereposztásokat játsszak és ahhoz is, hogy egy darabon belül több szerepet kell játszanom, ezzel kapcsolatban soha nem volt semmilyen problémám.
- Musical Pluszon együtt énekeltétek a Vámpírok báljának egyik dalát, az - Az el nem múló vágy - címűt. - Az utolsó versszak egy részlete így szól: ,, a következő évezred hajnalán már itt csak egy isten lesz és őt úgy hívják… „ Itt lassan fölemelted a kezed és Gézára mutattál. Ez szándékos volt?
- Igen, igen, szándékos, hiszen ezt a szerepet Magyarországon vele azonosítják, játszhatja akárki, akkor is mindig Egyházi Géza lesz az etalon erre a szerepre. Ugyan olyan ez, mint a Sztárcsinálókban a Néró, bárki is játssza, mindig a Csengeri Attiláé marad. A Jézus Magyarországon a Sasvári... és még sorolhatnám..
- A Sztárcsinálókban is szerepet kaptál.
- Igen, Juvenalis leszek.
- Ez a Rockszínház darabja. Voltál az Evitában Che Guevara. Ezeken kívül persze rengeteg szerepet játszottál. Melyik a kedvenc szerep?
- Hnm, nincsen kedvenc, mindig éppen az, amit csinálok. Imádtam csinálni a Vörös Pimpernelt Szolnokon, nagyon reméljük, hogy lesz még belőle előadás, és nem fullad ki, Molnár Laci nagyon azon van, hogy legyen folytatás, volt róla szó, hogy a Tháliában játszunk 50 előadást az évadban. aztán az…. még mindig nem teljesen száz százalék, hogy nem lesz, egyelőre persze még minden bizonytalan... Pedig ez egy kész produkció, megvan hozzá minden, a díszlet, a jelmez, a hang, a fény, tehát csak egy hely kéne, ahol játszhatjuk. Nagy kedvencem volt az is és most a Krolock a kedvencem, aztán majd meglátjuk, hogy mit hoz az élet...
- Hogy fogod majd bírni? Júliusban kezdődik a Sztárcsinálók.
- Már jövő héten elkezdünk próbálni, közben mennek a Vámpír előadások, ott pedig a próbák…más munkám nem lesz ebben az időben, csak most ezen a héten volt előadásom minden este Zalaegerszegen, Minden este előadás után autó, 250 km - alvás - reggel 10-től 2-ig próba - autó, 250 km - előadás, és még éjszaka vissza… hajnalban kelek és tanulom a Sztárcsinálókat. Aztán majd októbertől megyünk Gézával Kecskemétre Lili Bárónőt játszani lekettőzve…
- Tehát valamikor operettet, valamikor musicalt játszol… ez valamiféle kettősség, melyik áll közelebb hozzád?
- Nincs sorrend, mind a kettőt szeretem, mind a kettőnek megvannak a szépségei, megvannak a kötöttségei. Nem teszek különbséget a két műfaj között.
- Van olyan szerep, amin sokat gondolkodtál, hogy: ,, … ha ez összejönne..”
- Hmm… egyelőre nem tudom. Szóval lehet, hogy van olyan darab, amit még nem is ismerek, de ha megismerném, akkor azt mondanám, hogy „Hú, ezt nagyon jó lenne….” Azt kell mondanom, hogy elégedett vagyok a munkáimmal, viszonylag sok nagyon jó szerepet eljátszhattam és remélem, még sok szép kihívás áll előttem.
- Itt a Vámpírok báljában valamikor Chagalt játszod majd, és lesz, amikor Von Krolockot. Melyik a nehezebb?
- Chagal figurája már biztosan megvan… Most a Krolock-ra kell koncentrálnom, mert viszonylag kevés volt a próbaidő, és….és nagyon igényes énekelnivaló, mindamellett pedig hitelesen kell hozni a figurát, tökéletesen kell megteremteni az atmoszférát. Pillanatnyilag a küzdelem az abból áll, hogy az éneklés és az atmoszféra összejöjjön, mert hiába éneklem el szépen a dalokat, ha közben unalmas a figura, akkor az egész nem ér semmit. Nézem Gézát a próbán, hogy lássam a mozdulatokat, hogy lássam azt, hogy mitől lesz a nemes… nemes, de hideg és kemény….nem könnyű, de ezt kell ellesni. Ahhoz, hogy meglegyen, minden kis titkot tudni kell a szerepről. Minden mondatnak, minden szónak és gesztusnak megvan az értelme és a funkciója. Mindet meg kell tudni jeleníteni képileg is, tehát, az-az igazán jó, amikor a szöveg abszolút kifejeződik abban, amit a színpadon csinálok és nem válik le a figuráról a szöveg. Miután az összes bejövetelem nagyon beexponált, nem lehet benne luk, és üresség egy pillanatra sem.
- Úgy érzem, hogy Krolock szerepben valamilyen példakép neked a Géza. Jól érzem?
- Hát persze, mindenképpen! Etalonnak mindenképpen ő az etalon. az is marad, ezzel tisztában vagyok. Nincs is olyan szándékom, hogy „Akkor majd most én megmutatom, és akkor én majd jobb leszek!” Nem, nincs ilyen! Nincs ilyen egyáltalán! Nem rivalizálunk, magunkat visszük a szerepbe, ezért egyedi a szerep megformálása.
- Volt már olyan hogy egy darabban felváltva ugyanazt a szerepet játszottátok?
- Nem, ez lesz az első közös szerepünk. Ismerjük egymást egy jó ideje, sok közös munkánk volt már, de olyan szerepet, amit kettőzve játszunk olyan még nem volt. Ez lesz az első. Aztán, bízom benne hogy lesz még sok.

Szavazás

Polanski vámpírjai a Magyar Színházban

Az Oscar–díjas rendező, Roman Polanski útmutatása alapján a kibérelt/felújított Magyar Színházban mutatták be a Vámpírok bálja című musicalt (Michael Kunze és Jim Steinman műve) 2007–ben először, amit az Oscar–díjas rendező a hatvanas években filmen forgatott le feleségével Sharon Tate -tel Sarah szerepében.
Most júniusban újra a Magyar (ex–Nemzeti) Színházat veszi birtokba a PS Produkció, van, hogy naponta két előadással is. Vörös fog alakú lett például a foyée feletti lámpasor és vérözönszerű velencei csillárral teremt stílszerűséget az emeleten a díszlettervező Kentaur...

Dennis kívánalmai nagyon nagy testi és szellemi koncentrációt igényelnek, hiszen a tökélete-sen kivitelezett ugrások, forgások, emelések súlyos jelmezekben–protkókban, parókákban zajlanak. A callahani figurák pedig gyakran már gravitáció-ellenesek

Az énekesek nemcsak a hangjukkal hatnak (mindegyikük nagyon tehetséges e téren persze, hisz Polanski nem blamálta volna magát velük egyébként) hanem szende szűzként avagy sötét éji lényként – mint az első szereposztásból a két főszereplő, Egyházi Géza, a válogatás előtt pincérként dolgozó főszereplő és Andrádi Zsanett kecskeméti színésznő – élik szerepüket a jellegzetes színekben, maszkokban. Zsanett immár nem szende szőkeség, hanem vörösesbarna bozonttal hódítva reménykedik túlvilági szerelme viszonzásában... A gonoszokat adó művé-szeket komoly feladat vizsgáztatta, akármilyen viccesen hangozzék is: ez nem volt más, mint az ipari méretű protézisük perfekt használata dalolás közben. (De állíthatjuk, sikerült!) Amivel persze a vérfakasztás no problem, mondja kísértetekben igen jól eleresztett angol ;–)).

Kentaur díszlettervei, jelmezváltozatai és smink–ötletei abszolút hitelesen jelenítik meg a múlt század Erdélyét, ahol az idegenek előtt kétségbeesve tagadták de mindennapjaikban azért rettegve félték e vérszívókat. Polanski mester mindennel elégedett volt a személyesen végignézett az első bemutató után (bár némi kiigazítást azért kért a fények játékában): a súlyos fémimitációjú gótikus kastélyterem tényleg fagyos borzalmat, a gonosz hatalmának páratlan nagyvonalúságát és szövevényes titkokat sugároz, közepén a füstködbe vesző mulatsággal... Ellentettjeként a földi mindennapokat szimbolizáló szakadt, de szintén mívesen – faragásos, ki–befordítható, stb. – előállított falusi fakunyhó is több szinten biztosít játékteret a másvi-lágért rajongó, illetve azt legyűrni készülő halandóknak, akik szegényen és megvezetve darál-ják ott egyhangú életüket. Ettől az unalomtól akar mindenáron elmenekülni, akár a halál fagyos ölelésébe is Sarah, a zsidó fogadós, Chagal féltett lánya. Az ő történetét látjuk ezután, aminek a kezdése is egy vámpíros bejelentés: a sírlakók gyenge idegrendszerére tekintettel kérik a mobilok elhallgattatását. (Az emeletet is birtokba veszik néha e véglények)

A gyűrt selyem függöny – naná, hogy vörös – fellebbenése után Erdély hóval födött hegyei között bolyong a XIX. századi német városkák divatja szerint öltözött Alfréd (Sánta László), aki mesterét, Abronsius königsbergi professzort keresi e vadhidegben. Vámpírlesre érkeztek ők ide, a messzi Transzszilvániába, de a pofesszor kishíján be is végezte földi pályafutását... Jéggé fagyva cepeli hű tanítványa Chagal (Pavletits Béla) „birodalmába”, a hegyi fogadóba. Ott épp nagy fokhagyma–parti (akkori drog?) folyik.
Bár a németek kérdésére mindenki bőszen tagadja, hogy itt valahol egyáltalán lennének vér-szívók, sőt kastélyukról se akarnak tudni – de azért e büdösen hasznos növény imádata több, mint elgondolkodató a két kutakodónak... Ebben a forgatagban ismerhetjük meg a korcsmáros és terbélyes sejhajú neje (Dobos Judit) gyönyörű, vörösesbarna lánykáját is, Sarah–t, akit Andrádi Zsanett kecskeméti színésznő formált meg az első szereposztásban,a másodikban pedig Nádorfi Krisztina.

A vidéki népség kicsit a Hegedűs a háztetőn képi világát idézi, Chagal és felesége játékukban is a Tevje–i stílust követik. Tehát szegény, szeretnivalóan esendő, furfangos zsidó családot mintáznak meg. (Chagal – amikor azzá válik – büszke rá, hogy ő zsidó vámpír, ellene a kereszt lelkes lóbálása mit se használ...) Kentaur néprajzi és építészeti elmélyültséget-hitelességet mutató díszletében a középre pozícionált feredődézsa két oldalán ifjúi szívek lobbannak szere-lemre olyan izgalmas dolgok, mint spongya és a melegvíz hatására... A kettejük ártatlan vágyakozása jól domborítja ki, mennyire nagyon másról szól a vén kujon Chagal fölöttük zajló – valószínűleg rendszeresnek mondható – pásztorórája Magdával (Kecskés Timea), a keresztény szolgálóval. (Ő egy kis tragikumot is kever a muszájból engedelmes szeretővé avanzsált lány szerepébe.) Tohonya asszonya mellől szökik oda mindig a sót nyalogató öreg kecskebak, és ezért „kis” felesége alaposan el is náspángolja, miután az egész ház felbolydítja utána az éj közepén. Így lesz egy kis franciás, Feydeau–s kergetőzés professzorostul (Jegercsik Csaba, aki Einstein őszes bohókásságát idézi), megcsalt nejestül–sodrófástul, Alfrédostul, hogy e felhőtlen, nagyon is emberi hangulat még karakterisztikusabban zuhanjon majd a rémségek éjszakájába...

Cornelis Baltus, Roman Polanski ötletgazda, film– és musicalrendező mindenben szabadkezet kapott itteni rezidense így akarja a való emberi világ napfényes közérthetőségét szembeállítani a vámpíri örök homállyal. Ahol az Éj Királya (hiszen némileg a Varázsfuvola gonoszra törő uralkodónőjének hím megfelelője ez a Krolock maga a rémségesen fényűző vágykeltés és folyton szerelmei életére törő bár ezt néha legyőzni akaró gyilkos indulat. Amilyen hatalmas különbség van a gerendából ácsolt, kevés helyiségű parasztvityilló és a számtalan termet, kriptát, folyosót magában rejtő grófi kísértetkastély között, olyan átléphetetlen határ feszül e kétféle létezés, e két faj között. De ha ide vágyik mindenképp a fogadós kislánya, – noha kedvét leli a német fiúka bolondításában is – akkor ezt a terepet kell megismernie a szerelmetes ifjúnak, hogy elnyerje hölgyét.

Amíg az ő holmijaik rendezettek és tiszták, addig a vámpírruhák már csak a sír rohasztó hatá-sát, a múlt felidézésének iszonyát jelzik cafrangjaikkal, tompa fakított színeikkel, rokokó avagy éppen erdélyi magyaros szabásukkal. A palotában kizárólag Krolock grófék makulátlanul elegánsak (vele él/hal napszakok szerint a fia, a homoszexuális Herbert) – a többiek igen szakadtak a több évszázados enyészettől. Ők mozgásukban is sokkal korlátozottabbak – gépies marionett–tánc váltakozik náluk féregszerű csúszó, araszoló formával – , mint a grófi család. Sarah még élő, ezt jelzendő pazar nagyestélyit
kap e bálra hol halott, hol nagyon is virgonc lovagjától: Sisit idéző szabású, bordó cseppalakú Swarowski kristályokat csillogtató tűzvörös selyemcsodát. A különbséget, az átmenetet ember és szörny között tehát nemcsak a vakító és vészt hozó fogak villanása jelzi. Egyetlen köztes szereplő van, a Quasimodo–ra maszkírozott grófi inas–szerűség, a nyomorék Koukol, akinek irtó randa fizimiskát és borzasztóan nehéz mozgást találtak ki: kétrét hajolva araszol végig. Ez nem kis teljesítménye Farkas Gábor Attilának.
A legtisztábbakból is vámpír lett a szerelem miatt, tehát a jó elvesztette hadállásait... És ez a sztori átnyúlik Polanskiék szerint a mába, mert a gonosz, a szemét uralma sajnos nem ért véget az 1900–as évek beköszöntével. Erre utalt a finálé fekete lakkcsizmában, miniszoknyában, napjaink stíljét hozó ruháiban végigtáncolt, – énekelt csoportos jelenete is. A konklúzió, a nincs remény keserűsége.
De az a mód, ahogy mindenki a tőle telhető legjobbat hozza ki magából ebben a 200 millát kóstáló projektben, viszont mutatja a fényt az alagút végén: vannak tartalékok még az emberben... Sőt, hogy még annál is többet kísérelnek meg dolgozni a színpadon, mint elvárható, az külön tiszteletreméltó. (a többfordulós castingok során a táncosok részére még pótválogatást is tartottak: így került közéjük a második beválogatott megatáncos, Baranya Dávid is Alfréd-ként.) Aki a hosszúra nyúlt brókerfiúval, Rákász Dániellel, – ő, mint Krolock fővámpír úr táncos alteregója – az ismert, Bécsben nagyon sikeres koreográfussal, Tihanyi Ákossal – a fekete vámpír megformálója – vezető szólamokat táncolt. Sok, eddig ismeretlen – főleg vidéki – tehetséget dobott felszínre ez a produkció, mert itt csak a tálentum számított a külföldi értő szemek előtt! Így talán a nemzetközi siker ajtajai is megnyílnak előttük. Amúgy emberileg se könnyű itt helytállni: az első szereposztás adja majd a heti előadások nagy részét, a másodikba soroltak kétszer léphetnek föl hetente, míg a harmadik csapat, bár mindent ugyanígy meg kell hogy tanuljon és tudjon, mint a többiek, „csak” a vésztartalék. Ha minden jól megy (senki nem sérül meg és esik ki a műsorból valami miatt), fel sem léphetnek élőben... De szolgálják az ügyet.

Teljes a sötét (Egyházi Géza és Andrádi Zsanett a Napkelte c. műsorban)

CD

Vámpírok a fotelből - remek CD-n a musical dalai

Musical CD-t kiadni kétélű fegyver. Különösen, ha olyan darabról van szó, amelyet szinte állandó teltházzal játszanak a hanghordozó piacra dobásával párhuzamosan.
Persze a lemez eladásából származó bevétel is gyarapítja a családi kasszát, azonban kérdés, hogy nem csökkenti-e azok számát, akik az előadásra (nem ritkán újra) jegyet váltanak. Esetünkben a kockázati tényezőket tovább növeli, hogy a Vámpírok bálja kapcsán olyan felvételről van szó, amely többet nyújt annál, mintsem hogy egyfajta keresztmetszetét mutassa a darabnak.

Ez a dupla CD egy élő – és nem mellékesen igen színvonalasan megénekelt - előadás felvétele. Mi több, a tavalyi, kora őszi - 2007. szept. 1. – este teljes hanganyaga felkerült a korongra (nem képezett kivételt ez alól még a tapsrend sem). Ez már szinte túlmutat a vállalható kockázat szintjén. Legalábbis azok szemében, akik nem látták és nem ismerik a darabot.