2009. május 6., szerda

Kérlek válaszolj a kérdőívemre!

Meghívás a bálba (video)

Interjú Krolock gróffal

Egyházi Géza neve a semmiből bukkant fel néhány hónapja, mára pedig a musical-kedvelők egy része már csak úgy emlegeti, Géza von Krolock... Egy Vámpírok bálja előadás előtt beszélgettünk a civilben közel sem annyira harapós művésszel.

- Pincér, Párisz most pedig von Krolock gróf...Izgalmas pályafutás, mesélnél róla?

- Énekes pincérként dolgoztam egy az Operaház melletti étteremben, ott figyelt fel rám az egyik zongorista. Az ő noszogatására kezdtem el énektanárhoz járni, miközben egy operett társulattal jártam az országot. Pár évvel később megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék megpróbálkozni az énekes színészi pályával. Jelentkeztem egy másik turné-társulathoz, és miután ők bizalmat szavaztak nekem, úgy éreztem, érdemes megkísérelni a pályaváltást.
Ezt követően értesültem róla, hogy nyilvános meghallgatás tart az Operett Színház. Bonvivánnak jelentkeztem, végül azonban Párisz szerepét ajánlották fel a Rómeó és Júlia c. musicalben.

- És ezt követte a Vámpírok bálja...

- Igen. Az érdekes az a történetben, hogy gyakorlatilag az utolsók között hallgattak meg. A második fordulóra például pont valahonnan Erdélyből estem be, pár óra alvás után. Akkor már a darabból kellett énekelni, de olyan fáradt voltam, hogy még a szöveget is elrontottam. A rendező akkor odajött hozzám, és megkérdezte, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy mennyire komoly ez a szerep?! Én egy picit szkeptikusan azt feleltem, hogy majd ha már mennek a próbák.

- Megkaptad a főszerepet, most már játszod is egy ideje, mennyire érzed magadénak?

- Nagyon. Magam is így érzem, de a környezetemből is sokan mondják, hogy rám van szabva, szakmabeliek, és közönség felől is. Annál jobb kritikára nem is vágyom, mint amit olvastam már pár helyen, hogy nem megformálom Krolockot, hanem én magam vagyok. Nyilván persze megoszlanak erről a vélemények, nem is szeretnék fellengzősnek hangzani, de úgy érzem, ez a szerep abszolút telibe talált.

- Mennyire változtatta meg az életedet ez a szerep?

- Az ember életében, főleg ha színész, nagyon fontos az ázsió. Minél ismertebb, annál nagyobb az "értéke a piacon". Az én életemben ez az első komolyabb feladat, ami sok minden jót hozthat nekem az életemben, de tisztában vagyok azzal, hogy garanciák nincsenek. Ilyen tekintetben segített, konkrét változásokat azonban még nem érzek.

- Lassan azt is kijelenthetjük, hogy ez hozta meg az ismertséget számodra.

- Talán, de azt hiszem, ezt én tudom a legkevésbé felmérni. Az viszont igaz, hogy az idén augusztus 19-i rendezvény ebből jött, és újabban számtalan kisebb fellépésekre érkezik felkérés.

- A családod hogy viseli, hogy ilyen elfoglalt lettél?

- Türelmesen várnak rám. A két lassan kamaszkorban lévő lányom élvezi a helyzetet, már többször is látták az előadást és ők az én legnagyobb rajongóim:-).

- Megszoktad már, hogy musicalt énekelsz?

- Továbbra is klasszikus éneklést tanulok Oláh Sándornál, ezzel együtt viszont mindketten azt valljuk, hogy énekelni egyféleképpen lehet jól, és úgy kell végig bírni egy-egy sorozatot, hogy az ne menjen a minőség rovására.

- Említetted augusztus 19-ét, mikor is István szerepét énekelted Román Sándor nagyszabású Hősök terén megrendezett produkciójában...

- Nagyon megoszlanak a vélemények erről az eseményről, ennek a részleteibe nem nagyon szeretnék belemenni. Ami engem illet, a gyermekeim születése óta a legnagyobb pillanat volt az életemben, amikor a Hősök tere közepén egy hidraulikus emelő a Himnusz alatt kiemelt a tömeg, a táncosok és az Andrássy út felé.

- Egy utolsó kérdés...Előadás előtt adsz interjút, nem vagy ilyenkor lámpalázas?

- Az igazság az, hogy mivel nem sikerült nap, mint nap játszani az előadást, így öt nap kihagyás után van bennem némi izgalom, de azt hiszem, bőven az egészséges szinten belül van, és az elkövetkezendő napokban még enyhülni fog.

- Köszönöm az interjút, és hogy megkímélted a nyaki ütőerem:-)


Egy dal a musicalből:

El nem múló vágy (Krolock gróf dala)

Végre hát leszállt az éj.
A Hold is elbújt, borzad, tőlem fél.
A sötétség tengerén nincs csalfa fénysugár.
Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár.

A búzaföld aranyban játszott már,
1617 csodás nyarán.
A fű hullámzott köröttünk,
éreztem a kezét, ahogy bőrömhöz ért.
Nem sejthette rólam, hogy elvesztem,
és én magam is azt hittem, még győzhetek.
Mégis akkor ott először történt meg,
meghalt amíg ölelt.
És mindig így volt ez,
hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tűz volnék, és elhamvadnék,
de lángra nem gyúl jég!
Szállnék fel a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidérc alak vagyok,
az ki nem kapja meg azt amit vár.
Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
lenne végre már enyém.
De örök szenvedés lett sorsom,
ez az éhség mely kísér.

A lelkész lánya áldozás után,
1730 bolond májusán,
vöröslő vérével írtam verset én
keble fehér márványán.
És a császár apródja a kastélynál,
ez 1813 ősze már,
hogy azt a fájó gyászt ott túléltem,
sosem bocsájtom meg!
Ez lett a végzetem!
hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
de magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő...
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt.
Én csak jóllakni akartam,
de az éhség egyre nőtt.
Van ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen.
Hisznek ezernyi más-más Istenben...
Az ég és a pokol, a bűn és az erény
mind jelkép, hogy megértsd, s vakon hidd a Szentírást...
Még sincs más erő, egy űz tovább,
ez a gyalázatos végtelen és felemésztő pusztító és kínzó,
el nem múló vágy...

Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
Hogy a következő évezred hajnalán már, itt csak egy isten lesz,
És úgy hívják, az el nem múló vágy...

A musical leírása

E musical méltán szerzett hírnevet magának, hiszen a nemzetközi alkotógárda mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lehető legszínvonalasabb módon teremtsék újra a már-már klasszikusnak számító történetet.
A szerelemmel és borzongással alaposan átszőtt történet hol másutt játszódhatna, mint Erdélyben, a vámpírok hazájában, méghozzá a XIX. században. Abronsius professzor és vámpírvadász megérkezik ifjú asszisztensével egy kicsiny fogadóba, s innen indul az összes bonyodalom: Alfréd (a filmjében maga Polanski alakította ezt a szerepet), az asszisztens beleszeret a fogadós lányába, Sarah-ba, aki viszonozza is érzéseit, azonban mindeközben a rejtelmes vámpírvilág is vonzza, hívja magához. Mikor meghívót kap a vámpírok báljára, akkor kezdődik csak az igazi felfordulás - a lendületes és látványos musical még azokat is magával ragadja, akik inkább fokhagymapártiak, és nem kedvelik különösebben az öröklétben veszteglő vérszívókat.
A darab bejárta már szinte az egész világot, mindenhol zajos sikert aratva, így nem csoda, hogy a nyári bemutató után a Magyar Színház úgy döntött, újra elhozza nekünk az éjszakai szárnyasokat. Nevetésre, borzongásra, egyszóval remek szórakozásra készülhet, aki ellátogat a Vámpírok báljára.