Interjú Krolock gróffal

Egyházi Géza neve a semmiből bukkant fel néhány hónapja, mára pedig a musical-kedvelők egy része már csak úgy emlegeti, Géza von Krolock... Egy Vámpírok bálja előadás előtt beszélgettünk a civilben közel sem annyira harapós művésszel.

- Pincér, Párisz most pedig von Krolock gróf...Izgalmas pályafutás, mesélnél róla?

- Énekes pincérként dolgoztam egy az Operaház melletti étteremben, ott figyelt fel rám az egyik zongorista. Az ő noszogatására kezdtem el énektanárhoz járni, miközben egy operett társulattal jártam az országot. Pár évvel később megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék megpróbálkozni az énekes színészi pályával. Jelentkeztem egy másik turné-társulathoz, és miután ők bizalmat szavaztak nekem, úgy éreztem, érdemes megkísérelni a pályaváltást.
Ezt követően értesültem róla, hogy nyilvános meghallgatás tart az Operett Színház. Bonvivánnak jelentkeztem, végül azonban Párisz szerepét ajánlották fel a Rómeó és Júlia c. musicalben.

- És ezt követte a Vámpírok bálja...

- Igen. Az érdekes az a történetben, hogy gyakorlatilag az utolsók között hallgattak meg. A második fordulóra például pont valahonnan Erdélyből estem be, pár óra alvás után. Akkor már a darabból kellett énekelni, de olyan fáradt voltam, hogy még a szöveget is elrontottam. A rendező akkor odajött hozzám, és megkérdezte, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy mennyire komoly ez a szerep?! Én egy picit szkeptikusan azt feleltem, hogy majd ha már mennek a próbák.

- Megkaptad a főszerepet, most már játszod is egy ideje, mennyire érzed magadénak?

- Nagyon. Magam is így érzem, de a környezetemből is sokan mondják, hogy rám van szabva, szakmabeliek, és közönség felől is. Annál jobb kritikára nem is vágyom, mint amit olvastam már pár helyen, hogy nem megformálom Krolockot, hanem én magam vagyok. Nyilván persze megoszlanak erről a vélemények, nem is szeretnék fellengzősnek hangzani, de úgy érzem, ez a szerep abszolút telibe talált.

- Mennyire változtatta meg az életedet ez a szerep?

- Az ember életében, főleg ha színész, nagyon fontos az ázsió. Minél ismertebb, annál nagyobb az "értéke a piacon". Az én életemben ez az első komolyabb feladat, ami sok minden jót hozthat nekem az életemben, de tisztában vagyok azzal, hogy garanciák nincsenek. Ilyen tekintetben segített, konkrét változásokat azonban még nem érzek.

- Lassan azt is kijelenthetjük, hogy ez hozta meg az ismertséget számodra.

- Talán, de azt hiszem, ezt én tudom a legkevésbé felmérni. Az viszont igaz, hogy az idén augusztus 19-i rendezvény ebből jött, és újabban számtalan kisebb fellépésekre érkezik felkérés.

- A családod hogy viseli, hogy ilyen elfoglalt lettél?

- Türelmesen várnak rám. A két lassan kamaszkorban lévő lányom élvezi a helyzetet, már többször is látták az előadást és ők az én legnagyobb rajongóim:-).

- Megszoktad már, hogy musicalt énekelsz?

- Továbbra is klasszikus éneklést tanulok Oláh Sándornál, ezzel együtt viszont mindketten azt valljuk, hogy énekelni egyféleképpen lehet jól, és úgy kell végig bírni egy-egy sorozatot, hogy az ne menjen a minőség rovására.

- Említetted augusztus 19-ét, mikor is István szerepét énekelted Román Sándor nagyszabású Hősök terén megrendezett produkciójában...

- Nagyon megoszlanak a vélemények erről az eseményről, ennek a részleteibe nem nagyon szeretnék belemenni. Ami engem illet, a gyermekeim születése óta a legnagyobb pillanat volt az életemben, amikor a Hősök tere közepén egy hidraulikus emelő a Himnusz alatt kiemelt a tömeg, a táncosok és az Andrássy út felé.

- Egy utolsó kérdés...Előadás előtt adsz interjút, nem vagy ilyenkor lámpalázas?

- Az igazság az, hogy mivel nem sikerült nap, mint nap játszani az előadást, így öt nap kihagyás után van bennem némi izgalom, de azt hiszem, bőven az egészséges szinten belül van, és az elkövetkezendő napokban még enyhülni fog.

- Köszönöm az interjút, és hogy megkímélted a nyaki ütőerem:-)