A vámpírokról röviden...

Vámpír

A "vámpír" egy misztikus lény a népi kultúrában, rendszerint egy újra feléledt emberi holttest, ami emberi vagy állatvéren él. (ha csak állatvéren akkor egy idő után éhen hal) És sok esetben természetfeletti erőkkel rendelkezik, mint az emberfeletti erő és gyorsaság, állatok fölötti hatalom.De a filmekben néha szoktak átváltozni,(denevérré Stb...) ami a Darren Shan könyvei szerint hazugság... Néhány kultúrában nem-emberi vámpírok (pókok, kutyák, démonok vagy akár növények) is szerepelnek, de a vámpírizmus leggyakrabban emberekre korlátozódik. A vámpírok gyakori szereplők a horror-és fantasy-irodalomban.

A "vámpírizmus" a történelemben és a pszichológiában arra utal, amikor valaki emberi vagy állati vért iszik; rendszerint a nyakon keresztül, ahol a legkönnyebb a hozzáférés a fő artériákhoz. Bizonyos helyeken az emberek hitték, hogy természetfeletti hatalomra tehet szert, aki más vérét megissza. Ebben az értelemben a vámpírizmus egy ritkábban előforduló formája a kannibalizmusnak.

A zoológiában a vámpírizmus a piócákra, szúnyogokra, fagyöngyre, vámpír denevérekre és egyéb organizmusokra utal, amik más élőlények testnedvein élő élősködők.

A vámpírok eredete

A vámpírokat, vagy szerbül upirokat, illetve románul moroikat, strigoikat, könnyű felismerni, ha ismerjük a módját. Ez a módszer, a boszorkányüldözések idejében, igencsak ismert volt Európa- szerte: éjjel, a temetőkben, fekete lovat vezettek körbe a sírokon keresztül, s ha a ló megtorpant valamelyik sír előtt, s nem akart átugrani, akkor ott volt a kárhozott lélek. Másik jele a gonosznak, ha a sír teteje besüllyedt, mivel a vámpír elhagyta azt. Esetleg onnan is felismerhetőek a vérszopók, ha a halott (vámpír) teste ép maradt, s hajuk, körmük megújult. Ezt persze csak akkor tudták megnézni, ha kiásták a holttestet.

Ha már feltudjuk ismerni a vampyrokat , akkor azt sem árt tudnunk, hogy mikor tartsunk tőlük, illetőleg mikor jelennek meg.: legtöbbször éjjel, éjfélkor, egészen hajnalig.

Ez a félig sátáni lény házról-házral jár, felkeresi még élő családtagjait, rokonait, s leginkább ellenségeit, és úgy beszél velük, mintha még mindig az élők sorában lenne. Főleg a szűz, érintetlen lányokat kedveli, és ragadja el, hogy a sírjánál később elfogyaszthassa őket, de az ablakon keresztül is képes kiszívni az emberek lelkét és vérét.

Ezek után, leginkább, már csak az járhat a fejünkben, hogy hogyan szabaduljunk meg ezektől a kegyetlen élőlényektől. Ez már egy kicsit bonyolultabb, de kivitelezhető, csak kell hozzá sok fokhagyma (a levesekbe, ételekbe, ablakokra, ajtókra, zsebbe, és még ahová szinte lehet), és a legfőbb a tölgyfakaró, de ha ez nincs kéznél, akkor egy nyárs is megteszi. A mai Románia területén, anno, találhatóak voltak olyan települések, ahol nem elégedtek meg egyetlen karóval, hanem rögtön hármat is a sírba szúrtak. A fej, a gyomor, és a szív tájékába. Ez a módszer még eléggé humánus ahhoz képest, hogy voltak olyan falvak, ahol az ördögnek vélt halottat kiásták a sírhalomból, s fejét levágták, szívét pedig borban megfőzték, esetenként sarlóval feldarabolták.

Most már egy újabb gondolat is a fejünkbe férkőzhet: De ha így cselekszünk, akkor nem vagyunk jobbak magánál az Ördögnél, mivel ugyan úgy teszünk, mint Ő. Sőt! Magánál Drakulánál sem vagyunk jobbak, aki a „vámpírok ősatyja” volt. Vagy talán a miénk, sírkiásó, szívet főző, karót döfködő embereknek?

Azért ez enyhe túlzás. Mármint ami minket illet, ugyanis Drakula, vagyis Vlad Ţepeş még ennél is sokkal kegyetlenebb volt. Már a neve is erről tanúskodik: Vlad Ţepeş, vagyis Karós, vagy Karóbahúzó Vlad.

A Drakula (1897) Bram Stoker ír szerző regénye, aki a világ leghíresebb vámpírszereplőjét hozta létre.

A Drakulát több irodalmi műfajba sorolták már, például a horrorregény, gótikus regény vagy invasion literature típusaiba. Szerkezetét tekintve levélregény (epistolary novel), azaz a történetet naplóbejegyzések és levelek formájában mondja el. Az irodalomkritikusok több témát vizsgáltak már a regényben, mint a nők szerepe a Viktória-korabeli kultúrában, a szexualitás, a bevándorlás vagy a népi hagyomány. Bár nem Stoker találta ki magát a vámpírt, a regény nagy hatással volt a vámpírok népszerűségének növekedésére és a színházi és filmváltozatok tucatjait inspirálta a 20. században. Sokan vitatják ugyan, de egy elképzelés szerint Stokert többek között egy Magyarországról emigrált férfival, Vámbéry Árminnal folytatott beszélgetések - aki barátja is volt a szerzőnek - ihlették a könyv megírására. Sokan úgy gondolják, hogy a "vempaire" kifejezés is Vámbéry vezetéknevéből ered.^[forrás?]

Drakula a valóságban

Magyarország több királya Havasalföld fejedelmi családjának Dél-Erdélyben tetemes birtokokat adományozott, hogy szükség esetén ott menedéket leljenek. Zsigmond, Magyarország királya és a Német-Római Birodalom császára 1431-ben II. Vladot a Havasalföldi Vajdaság uralmába helyezte.

Ekkor egyúttal a Sárkány rend lovagjává is avatta, így „Dracul” mellékneve a rendszeresen viselt jelvényre utalhatott.[1] Más feltételezések szerint II. Vlad kegyetlen ember lehetett, mert oláh alattvalói a Drakul gúnynevet adták neki – ennek jelentése pedig „sárkány” mellet „ördög”.

A törökök elleni számos csatában győztes Hunyadi János, Magyarország kormányzója röviddel 1456-ban bekövetkezett halála előtt Havasalföld vajdai székébe segítette Dracul Vlad fiát, a későbbi III. Vladot. Ez az ember vált ismertté, mint „Karóbahúzó Vlad”, s végül, mint „Drakula gróf”. Kegyetlenségben bizonyára vetekedett Néróval és Rettenetes Ivánnal, és atyjához hasonlóan – török segítséggel vagy a nélkül – azon zavaros időkben vadul be-betört Erdélybe. 1462-ben II. Mohamed török szultán hatalmas sereggel kelt hadra, hogy Karóbahúzó Vladot elpusztítsa. Vlad a jól megerősített dél-erdélyi Brassóba menekült, éppen oda, ahol maga is, atyja is leírhatatlan kegyetlenségeket követett el. Mivel Magyarország nagy reneszánsz királya Hunyadi Mátyás Karóbahúzó Vlad részéről új cselszövést gyanított, elfogatta, és Budavárban bebörtönözte. A trónját vesztett Drakula ott raboskodott 12 évig. 1476-ban kiszabadult és visszakerült havasalföldi trónjára, de három hónap múlva a saját alattvalói megölték. (Forrás: Wikipédia)

Vámpírok a Hal a tortán c. műsorban 1. rész

Hal a tortán -Kentaur (1.rész) videó



További szórakoztató videók a Videókereső-n.

Vámpírok a Hal a tortán c. műsorban 3. rész

Hal a tortán - Kentaur (3.rész) videó



További szórakoztató videók a Videókereső-n.

Vámpírok a Hal a tortán c. műsorban 2. rész

Hal a tortán - Kentaur (2.rész) videó



További szórakoztató videók a Videókereső-n.

2009. júniusi szereposztás

* von Krolock gróf – Egyházi Géza, Bot Gábor
* Sarah – Andrádi Zsanett, Kovács Nikolett, Nádorfi Krisztina
* Abronsius Professzor – Jegercsik Csaba, Sándor Dávid, Bot Gábor
* Alfréd – Sánta László, Héger Tibor, Mihálka György, Szemenyei János
* Chagal – Pavletits Béla, Bot Gábor
* Rebecca – Dobos Judit, Urbanovits Krisztina, Köves Dóra
* Magda – Kecskés Tímea, Stróbel Dóra, Balogh Anna
* Herbert – Pirgel Dávid, Posta Victor, Kamarás Máté
* Koukol – Farkas Gábor Attila, Balog János
* Nightmare szóló I. – Bot Gábor, Szentirmai Zsolt
* Nightmare szóló II. – Hetei Bakó Szabolcs, Szentirmai Zsolt
* Fekete vámpír táncszóló – Tihanyi Ákos, Túri Lajos, Faragó Csaba
* Fehér vámpír táncszóló – Baranya Dávid, Barczi László, Ködmen Krisztián
* Nightmare, Rote Stiefel táncszóló – Taródi Szilvia, Szoboszlay Judit
* Rote Stiefel táncszóló – Rákász Dániel, Kiss Ernő Zsolt
* További szereplők – Ajtai Bea, Mikecz Kornél, Lopusny Anna, Tonhaizer Tünde, Nyári Darinka, Szegő Adrienn, Kiss Ernő, Szentirmai Zsolt, Nádorfi Krisztina, Horváth Henriett, Köves Dóra

* Díszlet – Kentaur
* Jelmez – Kentaur
* Fénytervező – Chris Ellis
* Producer – dr. Simon Edit
* Művészeti vezető – Póka Balázs
* Karmester – Köteles Géza

Cselekmény

Cselekmény


1. felvonás

Valahol az erdélyi havasokban két utas bolyong a hóviharban. Alfred, az ifjú asszisztens kétségbeesetten szólongatja mesterét, Abronsius professzort, félvén, hogy az idős tudós a jegyzeteivel foglalkozva lemaradt és megfagy végül.

Kint kegyetlen a hideg, de odabenn, Chagal fogadójában forró a hangulat. A vendégek és a háziak dallal köszöntik oltalmazójukat, a konyhaművészetet, az egészségmegőrzést és a férfiúi tetterőt egyaránt szolgáló, csodálatos fokhagymát.

A dal végén behozzák a jégcsappá fagyott utazókat: Abronsius professzort és az asszisztensét, Alfredot.

Abronsius, ahogy magához tér, azonnal észreveszi a rengeteg fokhagymát. Számára ez jelzés: tudja, hogy közel járnak céljukhoz, a vámpírok lakta kastélyhoz.

Chagal, a fogadós tagadja a kastély létezését, de örömmel kínál szállást Abronsiuséknak. A „lakosztály” bemutatásakor egy kis malőr adódik: a fürdőkádat éppen Chagal lánya, Sarah foglalta el.

Apja parancsára Sarah a szobájába megy, Chagal még be is szegezi leánya ajtaját, miközben arról énekel, hogy milyen nehéz egy lányos apa sorsa, főképp, ha a leánygyermek szép.

Alfredot elbűvölte Sarah szépsége és a lánynak is tetszik a fiú. Miközben ők ébredő érzelmeikről dalolnak, Chagal kiszökik a hitvesi ágyból és a szolgálólányhoz, Magdához csörtet be némi testi örömöt remélve. Magdát azonban taszítja Chagal mohó közeledése, és mivel a fogadós neje, Rebecca is felébredt közben, Chagalnak vissza kell térnie hálószobájukba. Időközben Abronsius is felneszelt a lépések zajára, de „nyomozása” csak azt eredményezi, hogy a férjére leső Rebecca őt is fejbe veri a sötétben.

A vámpírkastély ura: Krolock gróf, a maga sajátos módján szintén szenvedélyes érzelmeket táplál Sarah iránt. „Kettőnket már egy lépés választ csak el” – szólítja meg az éjszakából a lányt, miközben társai, a friss vérre szomjazó vámpírok saját sorsukról énekelnek.

A tiszta reggeli napsütésben Chagal és háznépe boldogan végzi napi munkáját. Egy rémisztő figura, Koukol megjelenése zavarja meg idilljüket. Koukol, aki a gróf szolgája gyertyákért jött, de kihasználva az alkalmat, Saraht is emlékezteti a közelgő estére.

Abronsius és Alfred jönnek ki a házból és látják Chagalékat mennyire megrémítette Koukol látogatása. A professzor azonnal rájön az összefüggésre és az igazságról, a tudomány diadaláról szóló áriájával valósággal elsöpri a fogadósék átlátszó tagadását. Mondhatnak akármit, ő már tudja, a kastély és ura, a gróf, itt van a közelben!

Közeleg az este. Alfred fürdeni készül és a szobájából kiszökő Sarah meglepi a fiút. Alfred azt hiszi, hogy szerelmük beteljesülése következik, pedig a lány csak a fürdés gyönyörűségére vágyik.

Ahogy Sarah a kád illatos vízébe merül, csábító angyalként megjelenik Krolock gróf és meghívja a lányt a kastélyba, az éjféli bálra. Alfred még időben lármázza fel Abronsiust és Chagalékat. A gróf elillan, Sarah nyaka – egyelőre – sértetlen marad. Megígéri apjának: többé nem fürdik!

A ház elcsendesül. Kint Koukol jelenik meg és egy csomagot hagy az ajtó előtt Sarah részére. Sarah kisurran az ajándékért, ám közben Alfred is kijön a házból, remélve, hogy hívására az ablakban megjelenik majd a lány. „Kint vár az élet, csak ott kint vár a szabadság!” – éneklik a fiatalok, de Sarahnak mindez más jelent: a gróf és a báli éj vonzása erősebb, mint a fiú iránti érzelme, Visszaküldi Alfredot a házba kedves szivacsáért és ahogy a fiú eltűnik, kibontja a csomagot.

Az ajándékba kapott, csodás, vérpiros csizmákat felhúzva, Sarah már a bálban érzi magát. Látja a vendégsereg furcsa és vad táncát és hiába fohászkodik odabent az őt féltő család, a lány végül elindul a kastély felé. Alfred most elkésik a riasztással és csak a kétségbeesett apa, Chagal rohan a lány nyomában a fagyos éjszakai rengetegbe.

Chagalt holtan hozzák vissza a házba. Vámpírfogak harapása végzett vele – állapítja meg Abronsius professzor. A férjét sirató Rebecca nem engedi, hogy a tudós nyársat verjen Chagal szívébe, így aztán amikor Magda is elbúcsúzik a magára hagyott tetemtől, az vámpírként feltámadva őt sebzi halálra újonnan nőtt fogaival.

Abronsius és Alfred felfedezi Chagal tettét, el is kapják az élő-halott fogadóst, de az megint megússza szíve átdöfését, mivel Alfred tőle remél útbaigazítást a kastély, a gróf és persze Sarah felé.

A vámpírok felajzva várják a „vendégek” érkezését. A gróf készséges házigazdaként fogadja a professzort és asszisztensét. Abronsiusban a tudományos érdeklődést, Alfredban a szerelmes elszántságot erősíti meg titokzatos szavaival. Reménnyel telve vonulnak el éjszakai pihenőjükre, a kastély vendégszobájába.

2. felvonás

Az éjszakában először a vámpírok kórusa zúg fel. Sarah és a gróf szerelmi duettje félelem és vonzás, gyöngédség és kegyetlenség belső harcáról szól, és azt sejteti, hogy a lány már nem tud ellenállni a sötétség mágikus erejű vonzásának.
„Carpe Noctem!”

Míg Abronsius és Alfred békésen alszik, a vámpírok vad és véres orgiával ünneplik az éjszakát.

A kakasszó és Koukol neszezése ébreszti fel a vendégeket. Abronsiust a grófot napközben rejtő szarkofág holléte izgatja, Alfredot Sarah remélt közelsége. A professzor elindul felderíteni a terepet. Alfred pedig, magára maradva, az életét is feláldozni kész szerelméről énekel.

A kastély pincéjében bolyongva, hőseink megtalálják a kriptát. Mivel a professzor mászás közben „fennakad”, Alfredra hárul a munka neheze. Nyársat kell vernie a gróf és a fia, Herbert szívébe. Alfred képtelen megtenni a borzalmas feladatot, így a professzor, bármilyen dühös, kénytelen beletörődni a visszavonulásba.
„Szívből üdvözlök itt minden testvért!”

A díszes grófi szarkofágok mellett szerénykedő koporsóból Chagal, majd Magda száll ki. Úgy fest, hogy Magdának most már kedvére van Chagal „harapós” szerelmi étvágya. Mindenki szívja valaki más vérét, ez a világ rendje – éneklik.

Abronsiust nem rettentik el a gróf fenyegető szavai. Amikor a kastély könyvtárába érve, felfedezi a ragyogó művek sokaságát, már Alfred sürgetésével sem törődik.

Alfred egy gyönyörű fürdőszobában talál rá Sarah-ra. Azonnal magával akarja vinni, de a lányt csak a közelgő báli éjszaka érdekli. A gróf csodálatos ruhával lepte meg őt és csak vele akar táncolni – meséli a boldogtalan Alfrednak.

Alfred a professzorhoz rohan Sarah megtalálásának hírével, de csalódnia kell: Abronsius egyelőre csak a könyvekben rejlő tudás erejével biztatja őt.

A korábban Sarah-tól hallott szépséges dallam újra felcsendülő hangja nyomán Alfred ismét a lány keresésére indul. Ám a dalt most nem Sarah, hanem a gróf fia, Herbert énekli. Herbert első látásra beleszeretett Alfredba, aki most riadtan próbál menekülni a felgerjedt udvarló elől. A fiút csak a professzor határozott közbelépése menti meg Herbert ostromától.
Öröklét – „Fel hát!”

Leszáll az éjszaka. A kastély sírkertjében, a hantok alól vámpírok kúsznak elő. Az örökkévalóság unalmáról énekelnek és arról, hogy a „napfényes világ” leigázása lehet a megváltásuk.

Távozásuk után egyedül Krolock gróf marad a sírok között. Itt idézi fel a múltját, egész tragikus életét, melyet a szüntelen éhség és a nyomában járó pusztítás töltött be hosszú évszázadok óta. Az el nem múló vágy fájdalmas dala az, amely most feltör a kastély urából.

Eljön a vámpírok báljának ideje. Krolock köszönti a vendégeit, a vérre szomjazó vámpírok seregét. Elmondja, hogy a bál csillaga egy kivételes szépségű lány lesz, aki csak az övé. Társai Abronsiust és Alfredot kapják meg majd „kárpótlásul”. Hőseink ezalatt álruhát öltve elvegyülnek a vámpírok között, és a tánc közben próbálnak Sarah közelébe kerülni. A vakmerő szökési terv végül sikerül.

A két fiatal boldogan énekel, ám kettősük végére Sarah egy különleges meglepetést tartogat. Ez a kis „meglepetés” a professzor tudományos diadalát is megkérdőjelezi. Lehet, hogy a világ mégis a vámpíroké? A finálé fergeteges vámpírtánca mintha ezt erősítené meg…

Beszélgetés Andrádi Zsanettel

A Vámpírok bálja szereplőválogatásának egyik jellemzője az volt, hogy nem foglalkoztak senki előéletével. Csak a tehetség, és a pillanatnyi bemutatkozás számított, ami miatt a szakma nagy nevei felhúzták az orrukat. A darab elkészült, bemutatták, jó és rossz események egyaránt történtek körülötte, és mindenkiszámára egyértelművé vált, hogy a színházi életben is farkastörvények uralkodnak. A női főszereplőt, Sarah-t alakító Andrádi Zsanettel még a premier előtt beszélgettem.

Óriási dolog egy ilyen nagyszabású darabban játszani, de először is mesélj magadról! Mindig is színésznek készültél?

Amikor általános iskolás voltam, zongoráztam, és a zene innentől mindig jelen volt az életemben. Ezután ének-zene tagozatos gimnáziumba jártam, és persze volt olyan időszakom, amikor fogalmam sem volt, hogy mi lesz belőlem, de bekerültem a Székesfehérvári Vörösmarty Színházba, és ott fertőződtem meg a színészettel. Gyerekszereplőket kerestek a Dzsungel könyvébe, a korhatár 15 év volt, de én 17 évesen még megfeleltem az elvárásoknak. 18 évesen aztán felvételiztem a Színművészetire, ahová nem vettem fel, viszont a Nemzeti Színiakadémiára bekerültem, és ezt követően három évet Budapesten töltöttem. Ez az idő jól alakult, megtaláltak zenés darabok szerepeivel, olyan musicalekben játszottam, mint a Valahol Európában, és az Anna Karenina

Mindig is a zenés műfaj vonzott inkább? Szeretnél csak ezzel foglalkozni a jövőben?
2001-ben kerültem a Kecskeméti Katona József Színházhoz, ahol hat évadot töltöttem. Itt nagyon sok műfajban kipróbálhattam magam, játszottam prózában, operettben, vígjátékban, tragédiában, mesejátékban, úgy tudnám összefoglalni, hogy igen széles skálán mozognak az eddigi szerepeim: Káin és Ábel Arabellájától kezdve, a Csókos asszony Rica-Macáján át egészen Malackáig a Micimackóból. Úgy gondolom, nem jó csak egy területtel foglalkozni, és ha ezután csak énekelnék, nem biztos, hogy egy idő után meg lennék elégedve magammal. A színházat mindenestől szeretem, az összes műfajával együtt alkot kerek egészet számomra.

Már nagyon közel van a Vámpírok Bálja premierje, hogyan telnek a napjaid így a hajrában? Mennyire izgulsz?

Áprilisban költöztem fel Kecskemétről Budapestre, az ottani évadot sikerült úgy alakítani, hogy ne ütközzön a Vámpírokkal, azóta pedig szinte csak ezzel foglalkozom, a próbák kitöltik minden időmet. Nehéz volt újra megszokni a fővárosi életet, hiányoztak a barátaim, a kedvesem, de mostanra érzem úgy, hogy kezd körvonalazódni az itteni jövőm. Egyelőre annyi a dolgunk, hogy izgulni sincs időm, ugyanakkor a darab előrevetítése, az elvárások akkora terhet raknak az emberre, hogy muszáj megfelelni mindennek.

Mindenki kíváncsi arra milyen lehet egy Polanski produkcióban dolgozni, milyen különleges szituációk fakadnak ebből az alaphelyzetből?

Polanski a vezetőrendezője a Vámpírok Báljának, nélküle nem dönthettek a szereposztásról, a jelmezekről, a díszletekről. Viszont vele eddig még nem is találkoztunk személyesen. De rengeteg más nagy név is közreműködik: aki minket elsősorban minden szinten irányít, Cornelius Baltus, vele tolmács segítségével kommunikálunk. A koreográfusunk Dennis Callahan, és aki az egész hatalmas vállalkozást a kezében tartja, a producer, Simon Edit.

Milyen társaság jött össze a színészekből, hiszen nem vagytok egy állandó, összeszokott társulat, mennyire volt más ilyen formában együtt dolgozni?

Bevallom az elején tartottam tőle, hogy milyen társaság kerül össze, hiszen eddig olyan csapatban dolgoztam, ahol csak néha volt egy-egy új ember. De hamar megszerettem a mostani társulatot, nagyon helyesek, figyelünk egymásra, és igazi bajtársiasság jött létre köztünk. Azt gondolom mindhárom szereposztás kiváló, és a színészek félretettek minden mást az életükben, és most csak erre koncentrálnak hónapok óta. Ami más ebben a produkcióban az eddigi munkáimhoz képest, hogy talán még sosem voltam ennyire fáradt, ugyanakkor ez a legrészletesebben kidolgozott és legprofibb alkotás, aminek részesévé válhattam.

A film 1967-ben készült, mai szemmel nézve is szórakoztató, de sok jelenet fárasztó, néha kissé bárgyú. Mennyiben lesz más a musical?

Abban lesz más, hogy most 2007-et írunk, a humoros, pikáns, helyes történet megmarad, de a tempó és a dramaturgia lényegesen más lesz. Teljes mértékben színpadra illővé alakították a jeleneteket, és szerintem minden korosztály számára megnézhető, hiszen nem lesznek benne olyan szörnyen ijesztő részek.
Sarah a vámpírgróffal elmegy a bálba. De mi a helyzet veled, mivel töltöd szabadidődet?
Ezek közül sajnos most egyikre sincs időm, ami a legnagyobb kikapcsolódást jelenti az életemben, ha a szerelmemmel lehetek, ha ő mellettem áll, és a támogatásáról biztosít. Amúgy nagyon szeretem a filmeket, ha tehetem moziba megyek, vagy otthon DVD-zünk, zenében igazából mindenevő vagyok, egyik különlegesség, amit kedvelek a country műfaj. Ami a könyveket illeti, most újra kezdtem olvasni a Harry Potter köteteket, de nagy kedvenceim Jane Austin regényei, és újabban Paolo Coelho művei is. (szerző: Tóth Tamara)

Diavetítés (Nézd meg a képeket a nyilakkal!)

Interjú Egyházi Gézával

Teljes a sötét

Teljes a sötét (video)

Piros csizmák (video)

Kérlek válaszolj a kérdőívemre!

Meghívás a bálba (video)

Interjú Krolock gróffal

Egyházi Géza neve a semmiből bukkant fel néhány hónapja, mára pedig a musical-kedvelők egy része már csak úgy emlegeti, Géza von Krolock... Egy Vámpírok bálja előadás előtt beszélgettünk a civilben közel sem annyira harapós művésszel.

- Pincér, Párisz most pedig von Krolock gróf...Izgalmas pályafutás, mesélnél róla?

- Énekes pincérként dolgoztam egy az Operaház melletti étteremben, ott figyelt fel rám az egyik zongorista. Az ő noszogatására kezdtem el énektanárhoz járni, miközben egy operett társulattal jártam az országot. Pár évvel később megérett bennem az elhatározás, hogy szeretnék megpróbálkozni az énekes színészi pályával. Jelentkeztem egy másik turné-társulathoz, és miután ők bizalmat szavaztak nekem, úgy éreztem, érdemes megkísérelni a pályaváltást.
Ezt követően értesültem róla, hogy nyilvános meghallgatás tart az Operett Színház. Bonvivánnak jelentkeztem, végül azonban Párisz szerepét ajánlották fel a Rómeó és Júlia c. musicalben.

- És ezt követte a Vámpírok bálja...

- Igen. Az érdekes az a történetben, hogy gyakorlatilag az utolsók között hallgattak meg. A második fordulóra például pont valahonnan Erdélyből estem be, pár óra alvás után. Akkor már a darabból kellett énekelni, de olyan fáradt voltam, hogy még a szöveget is elrontottam. A rendező akkor odajött hozzám, és megkérdezte, hogy nem vagyok tudatában annak, hogy mennyire komoly ez a szerep?! Én egy picit szkeptikusan azt feleltem, hogy majd ha már mennek a próbák.

- Megkaptad a főszerepet, most már játszod is egy ideje, mennyire érzed magadénak?

- Nagyon. Magam is így érzem, de a környezetemből is sokan mondják, hogy rám van szabva, szakmabeliek, és közönség felől is. Annál jobb kritikára nem is vágyom, mint amit olvastam már pár helyen, hogy nem megformálom Krolockot, hanem én magam vagyok. Nyilván persze megoszlanak erről a vélemények, nem is szeretnék fellengzősnek hangzani, de úgy érzem, ez a szerep abszolút telibe talált.

- Mennyire változtatta meg az életedet ez a szerep?

- Az ember életében, főleg ha színész, nagyon fontos az ázsió. Minél ismertebb, annál nagyobb az "értéke a piacon". Az én életemben ez az első komolyabb feladat, ami sok minden jót hozthat nekem az életemben, de tisztában vagyok azzal, hogy garanciák nincsenek. Ilyen tekintetben segített, konkrét változásokat azonban még nem érzek.

- Lassan azt is kijelenthetjük, hogy ez hozta meg az ismertséget számodra.

- Talán, de azt hiszem, ezt én tudom a legkevésbé felmérni. Az viszont igaz, hogy az idén augusztus 19-i rendezvény ebből jött, és újabban számtalan kisebb fellépésekre érkezik felkérés.

- A családod hogy viseli, hogy ilyen elfoglalt lettél?

- Türelmesen várnak rám. A két lassan kamaszkorban lévő lányom élvezi a helyzetet, már többször is látták az előadást és ők az én legnagyobb rajongóim:-).

- Megszoktad már, hogy musicalt énekelsz?

- Továbbra is klasszikus éneklést tanulok Oláh Sándornál, ezzel együtt viszont mindketten azt valljuk, hogy énekelni egyféleképpen lehet jól, és úgy kell végig bírni egy-egy sorozatot, hogy az ne menjen a minőség rovására.

- Említetted augusztus 19-ét, mikor is István szerepét énekelted Román Sándor nagyszabású Hősök terén megrendezett produkciójában...

- Nagyon megoszlanak a vélemények erről az eseményről, ennek a részleteibe nem nagyon szeretnék belemenni. Ami engem illet, a gyermekeim születése óta a legnagyobb pillanat volt az életemben, amikor a Hősök tere közepén egy hidraulikus emelő a Himnusz alatt kiemelt a tömeg, a táncosok és az Andrássy út felé.

- Egy utolsó kérdés...Előadás előtt adsz interjút, nem vagy ilyenkor lámpalázas?

- Az igazság az, hogy mivel nem sikerült nap, mint nap játszani az előadást, így öt nap kihagyás után van bennem némi izgalom, de azt hiszem, bőven az egészséges szinten belül van, és az elkövetkezendő napokban még enyhülni fog.

- Köszönöm az interjút, és hogy megkímélted a nyaki ütőerem:-)

Egy dal a musicalből:

El nem múló vágy (Krolock gróf dala)

Végre hát leszállt az éj.
A Hold is elbújt, borzad, tőlem fél.
A sötétség tengerén nincs csalfa fénysugár.
Csak a csend és a múlt, az a sok kép, mely visszajár.

A búzaföld aranyban játszott már,
1617 csodás nyarán.
A fű hullámzott köröttünk,
éreztem a kezét, ahogy bőrömhöz ért.
Nem sejthette rólam, hogy elvesztem,
és én magam is azt hittem, még győzhetek.
Mégis akkor ott először történt meg,
meghalt amíg ölelt.
És mindig így volt ez,
hány élet lett két kezem közt semmivé?
Ó bárcsak tűz volnék, és elhamvadnék,
de lángra nem gyúl jég!
Szállnék fel a fénylő magasba,
de kőkoloncként húz le a mély.
Volnék egy angyal, lennék egy ördög bár,
de csak egy lidérc alak vagyok,
az ki nem kapja meg azt amit vár.
Csak egy perc, egy lélegzetnyi boldogság
lenne végre már enyém.
De örök szenvedés lett sorsom,
ez az éhség mely kísér.

A lelkész lánya áldozás után,
1730 bolond májusán,
vöröslő vérével írtam verset én
keble fehér márványán.
És a császár apródja a kastélynál,
ez 1813 ősze már,
hogy azt a fájó gyászt ott túléltem,
sosem bocsájtom meg!
Ez lett a végzetem!
hány élet kell, hogy éhem elteljék?
A világ száz rejtély, mind tudni vágytam,
de magam sem ismerem még!
Vágyom rá, hogy szabad lehessek,
érzem, hogy láncok ezre béklyóz.
Volnék egy égi szent, vagy tán egy gonosztevő...
de csak egy lidércalak vagyok,
csak egy szörnyeteg ki azt rombolja szét mindig mit szeret és félt.
Szép a hit, hogy egyszer minden jobb lesz majd,
ez ad szenvednünk erőt.
Én csak jóllakni akartam,
de az éhség egyre nőtt.
Van ki büszke rá, hogy ember,
másnak pénz és hírnév kell.
Kit a művészet és a tudás vonz,
mást a kaland, hogy hős legyen.
Hisznek ezernyi más-más Istenben...
Az ég és a pokol, a bűn és az erény
mind jelkép, hogy megértsd, s vakon hidd a Szentírást...
Még sincs más erő, egy űz tovább,
ez a gyalázatos végtelen és felemésztő pusztító és kínzó,
el nem múló vágy...

Az eljövendő kornak én azt jósolom most hát,
Hogy a következő évezred hajnalán már, itt csak egy isten lesz,
És úgy hívják, az el nem múló vágy...

A musical leírása

E musical méltán szerzett hírnevet magának, hiszen a nemzetközi alkotógárda mindent elkövetett annak érdekében, hogy a lehető legszínvonalasabb módon teremtsék újra a már-már klasszikusnak számító történetet.
A szerelemmel és borzongással alaposan átszőtt történet hol másutt játszódhatna, mint Erdélyben, a vámpírok hazájában, méghozzá a XIX. században. Abronsius professzor és vámpírvadász megérkezik ifjú asszisztensével egy kicsiny fogadóba, s innen indul az összes bonyodalom: Alfréd (a filmjében maga Polanski alakította ezt a szerepet), az asszisztens beleszeret a fogadós lányába, Sarah-ba, aki viszonozza is érzéseit, azonban mindeközben a rejtelmes vámpírvilág is vonzza, hívja magához. Mikor meghívót kap a vámpírok báljára, akkor kezdődik csak az igazi felfordulás - a lendületes és látványos musical még azokat is magával ragadja, akik inkább fokhagymapártiak, és nem kedvelik különösebben az öröklétben veszteglő vérszívókat.
A darab bejárta már szinte az egész világot, mindenhol zajos sikert aratva, így nem csoda, hogy a nyári bemutató után a Magyar Színház úgy döntött, újra elhozza nekünk az éjszakai szárnyasokat. Nevetésre, borzongásra, egyszóval remek szórakozásra készülhet, aki ellátogat a Vámpírok báljára.

Júniusban ismét a Magyar Színházban Roman Polanski nagy sikerű musicalje,
a Vámpírok bálja!